Terapeuta hitvallás

„Az örök változás ereje”

A változás természetes velejárója az egyén, a pár, a család vagy bármely emberi csoport fejlődésének, de a felmerülő kérdések miatt sokszor feszültségek, konfliktusok kísérik. Bizonyos események, helyzetek könnyebben hozzájárulnak az elakadásokhoz, krízisekhez. Azonban sosem szabad elfeledkezni a saját „felelősségünkről”, az esetleges hiányosságainkról, illetve a hozott kapcsolati minták okozta sérülékenységünkről; amelyek nehezítik a helyes kivezető út megtalálását. Bármely emberi közösségünket is tekintjük, a saját szerepünk megértése segíthet az új, hatékonyabb működésmódok kialakításában, amely által gazdagodik az egyén és a környezete egyaránt... Az említett „megértésben”, illetve a problémáinkkal való megküzdésben legfontosabb erőforrásaink az önismeret, az önreflexió és a tudatosság.

Magát a terápiát egy olyan közös útnak gondolom, amely egyaránt jelent inspiráló belső tapasztalást, kreatív élményfeldolgozást, újra integrálódást és végül a világhoz illetve önmagunkhoz való viszonyunk harmonikusabbá válását. A végcél talán leginkább az lehet, hogy az „elakadásainkból erőforrások legyenek”! A fókuszban a speciális terápiás térben kibontakozó terapeuta-kliens kapcsolat áll. Az említett tér egyfajta köztes világ, hiszen úgy valóságos, hogy mégsem hasonlítható a mindennapokban megszokott egyetlen kapcsolódásunkhoz sem. Egyszerre van jelen a közelség, de anélkül, hogy a résztvevők bevonódnának egymás életébe. A szakember kísér, támogat, s olyan „jó szülő”, aki nemcsak elfogad, hanem ösztönöz is. A hiteles szakember számomra olyan élő tükör, aki önmagán átszűrve adja vissza a másik működése által keletkező tapasztalásokat... Éppen ezért sosem kelthetem azt a látszatot, hogy képes vagyok átélni ugyanazt, amitől a kliens szenved. Az empátia itt azt jelenti, hogy megengedem magamnak, hogy a kliens által hozott érzés megfelelőjét saját lelkemben is megtaláljam, s így mégis kapcsolódhatunk. A személyes és a szakmai identitásom folyamatosan reflektál egymásra, s nemcsak a kliens, hanem én is keresem magamban a válaszokat az általa hozott és a magamnak feltett kérdésekre egyaránt... S bár mindenkinek a saját válaszát kell megtalálnia, mégis egyszerre vagyunk „mesterek és tanítványok”...

Rendszerszemléletű módszertani képzettségem van. Foglalkozom egyénekkel, párokkal, családokkal és csoportokkal – mert mind egy-egy rendszernek tekinthető. Azonban a rendszerszemlélet más és más aspektusait tudom hasznosítani az egyéni és a csoportos munkában. Az egyén számára a kapcsolódásai egy-egy tükröt jelentenek, amelybe mégis ritkán nézünk bele, mielőtt az önismereti munkát választjuk. A csoportok esetében a rendszerszemlélet talán legfontosabb igazsága, hogy az adott helyzet (elakadás) kialakulásában a rendszer valamennyi eleme részt vesz. De így lehetőség van arra is, hogy a kialakult nehézségeket az emberi közösségek együttesen megoldják. Ebben mindenki egyfajta erőforrás a többiek számára...

Eddigi szakmai tapasztalataimat felhasználva a terápiás munka során elsősorban életvezetési nehézségek; pszichoszomatikus zavarok; szorongások; valamint párkapcsolati problémák, válási krízisek esetén igyekszem segítséget nyújtani...

Szervezetfejlesztői hitvallás.

Az „Együtt” és „Egyedül” viszonya.

A szervezetfejlesztésben is egyre több iskola, irányzat alakult ki az idők folyamán. Ezért sem mondható, hogy van egy egyedül üdvözítő út, amelynek végén megszületik „a sikeres” szervezet... Az elvárható holisztikus szemléleten túl azonban minden fejlesztőnek kell, hogy legyen egy sajátos hitvallása, sőt azt gondolom, a közös munka eredményessége feltételezi, hogy egymás értékeivel azonosulni tudó kliensek és fejlesztők találkozzanak egy tanácsadási folyamatban. A kliens és igény-központúság szem előtt tartása nem egyenlő azzal, hogy minden fejlesztő minden kérdés megválaszolására alkalmas!

Fontos már az elején leszögezni, hogy szervezeti tanácsadóként is a „pszichológiai” megközelítés jellemző jelenlétemre. Mindez azt jelenti, hogy...

• a rendszerszemléletben képződött segítő szakemberként a szervezet számomra emberek alkotta rendszer - a maga szabályszerűségeivel, s akár a „hatékonyság” növekedéséhez is elengedhetetlennek tartom a csoportfolyamatok és a szociális kapcsolatok áttekintését.

• vizsgálódásom egyik fontos fókuszpontja az egyén és csoport egymásra hatása.

• fontos a változás okozta természetes lélektani következmények mellett az adott szervezetre jellemző sajátos (és sokszor nem adaptív) válaszok feltárása.

• az önreflexió, a tudatosság, és az ön-fejlesztési igény nemcsak egyéni, hanem csoport szinten is létező sikerkritérium, amelyek alapvetően befolyásolják a szervezet folyamatos fejlődését, sikerességét...

Több szakmai jellemzőt is ki lehetne emelni, amelyekről nem gondolom, hogy csak rám jellemző törekvések lennének, de valahogy mégis fontos részei a személyes munkamódomnak.

• Elsőként a folyamat-szemléletet említeném. Vannak már trénerek, coach-ok, válság-menedzserek, folyamat-elemzők - s még ki tudja hányféle szakember, amellyel egy szervezet kapcsolatba léphet... Véleményem szerint azonban szervezetfejlesztés van, amelynek része a csoportos és egyéni szintű, a készségekre és kapcsolatokra fókuszáló, a tematikus képzés és tréning jellegű, a szervezet életének szakaszváltásaiból következően tervezhető és krízis okozta megsegítés egyaránt... Szervezetfejlesztés van, amelynek elengedhetetlen része a hosszútávú, több szinten és helyzetben megvalósuló fejlesztés. Hogyan tudunk segíteni egy szervezetnek csupán diszkrét, pillanatnyi benyomások alapján? Ez feltételezne bizonyos általános és örök érvényű szabályszerűségeket, amelyek minden szervezetre alkalmazhatók. Véleményem szerint azonban „csupán” irányelvek vannak, de minden szervezetnek a saját útját kell megtalálnia!

• Előbbiből következik egy másik fontos hitvallásom. A tanácsadás nem oktatás, nem egy matematikai egyenlet végeredményének a megtalálása, hanem diskurzus, inspiráció, és – a szó valódi értelmében vett – támogató jelenlét... „Út” sem egyénnek, sem szervezetnek nem adható kívülről, de segíthetünk abban, hogy az egyén vagy a szervezet képessé váljon a saját út megtalálására és azon való haladásra...

• Végül még egy számomra fontos dolgot kiemelnék, ez a „ személyesség”. Természetesen lehetnek olyan szervezetfejlesztési tervek, amelyek gerincét adhatják az adott szervezet megkeresésére ajánlott beavatkozásoknak, azonban nem hiszek az előre gyártott tréning tervekben, fejlesztési ajánlatokban. Ahogy egy orvoshoz is hiába mennek hasonló tünetekkel emberek, a háttérben eltérő betegségek és ebből következően gyógymódok állhatnak - nincs ez másként olyan élő organizmusok esetében sem, mint a szervezetek. Igyekszem a kreativitás és a szempontváltás képességét megőrizni, és több irányból is fejleszteni, mert azt gondolom, hogy ezek nekem és a kliensek számára is erőforrások lehetnek.

A szervezetfejlesztésnek természetesen vannak olyan összetevői, amelyekhez nem lehet csupán lélektani aspektusból közelíteni, mint például egy pénzügyi tervezés... Pont ezért vannak körülöttem olyan szakemberek, akikkel közösen szoktam dolgozni. Bármennyi képzés és az árnyékaim átugrása után sem fogok olyan közgazdasági tudással rendelkezni, mint valaki, akinek ez a sok évtizede választott hivatása... Azonban tapasztalataim szerint általában nem is ilyen, szakmai jellegű elakadások okozzák a legfőbb nehézségeket, hanem sokkal inkább az emberi-kapcsolati tényezők. Legtöbbször ezen típusú akadályok elvétele után érvényesülni tud a szervezetben meglévő szakmai potenciál! Ha ez mégsem elég, akkor igyekszem a hozott nehézségre adható legjobb megoldást tovább keresni – akár egyéb fejlesztők ajánlása által.

Néhány „tünet”, amelyek esetén szívesen ajánlom a tanácsadói segítségemet:

• A Jövőkép, a Küldetés és a Stratégia hiánya.
• Nem megfelelő az időgazdálkodás.
• A szervezet életében különböző típusú konfliktusok tartós fennállása.

• A szervezet életében jelentős változás (pl. vezető vagy tulajdonos váltás), szakaszváltás (pl. hirtelen jelentős növekedés) következett be, amelynek hatásait nem sikerült megfelelően orvosolni.

• Hiányzik a saját jellemzőkhöz/jellemvonásokhoz igazodó, hiteles és hatékony vezetői működés kialakítása.
• A szervezet egyes részei között nem megfelelő/hatékony a kommunikáció és az együttműködés.
• A stressz okozta negatív hatások és a kiégés jeleit tapasztalja a szervezet egyéni és csoportos szinten egyaránt.

Az általam nyújtandó fejlesztési beavatkozás alapvető lépései (röviden): 0. Rendszeres kapcsolattartás a felsővezetéssel, amely megbeszélések során mindig rá lehet nézni a megtett útra, a pillanatnyi helyzetre és a jövőbeni kihívásokra. Utóbbi alapján tervezhetők az aktuális fejlesztési szakaszok, beavatkozások. 1. Az adott fejlesztési beavatkozáshoz kapcsolódó egyéni interjúk elvégzése. 2. Visszajelzés az érintetteknek. 3. Fejlesztési terv összeállítása. 4. Az adott fejlesztési beavatkozás elvégzése. 5. Visszajelzés, a célkitűzéseknek való megfeleltetés.

Coaching hitvallás

„Hitelesen sikeresen...”

A coaching folyamat egyrészt bizonyos készségek, tapasztalatok átadását jelenti, de egyúttal inspiráció is a tudatosság és az önreflexió fejlesztésére. Mert csak ezek összessége teszi lehetővé, hogy egyes szerepeinkben és tevékenységeinkben hitelesen tudjunk jelen lenni. Az emberi létezés velejárója a folyamatos változás... S ahhoz, hogy ez a változás egyúttal a fejlődés lehetőségét is adja, olyan tudatos belső munkára van szükség, amiben meg kell válaszolni a magunk által feltett kérdéseket, s olykor bele kell néznünk a külvilág által elénk tartott tükrökbe is... Ilyen „tükör”lehet a coaching is.

Változni nem könnyű, mert egy idő után hiába meghaladottak és ezáltal terhesek, mégis sokszor a biztonság látszatát adják az eddig használt megküzdési valamint működési módjaink. Ezt a látszat-biztonságot kell elengednünk, hogy képesek legyünk önmagunk eddigi határait átlépni. Ezen az úton a coach kísér, támogat, s azzal a figyelemmel van jelen, ami egyszerre elfogadó és ösztönző... Mindez egyaránt szolgálja az eddigi működés megértését és az új készségek kialakítását. Talán az edény és a benne lévő folyadék a leginkább kifejező kép, amely leírja számomra a coaching folyamatát. A folyamat kereteit a coach adja, s ebbe mint edénybe tölti bele a kliens a saját tapasztalásaiból és a változási igényeiből táplálkozó tartalmakat. A közös munka végül egy hitelesebb, a kliensben rejlő erőforrásokat igazán felhasználó, ezáltal teljesebb, sikeresebb szakmai és magánéletet eredményezhet!

Számomra a tanácsadói munka egyik legfontosabb értéke és egyúttal ajándéka maga az együttműködésre alapozott közös munka. A coach a szó klasszikus értelmében nem csupán „tanár”, bár bizonyos kérdésekben az eddigi tapasztalatai alapján képes lehet a kliens számára hasznos, új ismereteket átadni, hanem egyúttal „diák” is... Aki csak úgy tud hiteles segítő lenni, ha a fent említett kérdéseket felteszi önmagának is és időnként belenéz a kérdésekben rejlő tükrökbe...

Közel 15 éves szakmai utam során a non- és forprofit szféra több szervezetében tevékenykedtem... Bárhol is kértek fel a segítő munkára, mindenhol ugyanazzal a nyitottsággal, illetve a kölcsönösségre és a „közös tanulás”-ra való törekvéssel álltam az egyéni kliensekhez és a csoportokhoz... Csak így tudtam tanulni a sikerekből, és a nehézségekből egyaránt. S mindenben, amit mára megtanultam, ott vannak azon klienseknek az értékei, akikkel együtt dolgozhattam. Számomra megtiszteltetés a másik kísérése, mert – mint a fentiekből is látszik – a „tanítás egyúttal tanulás” és a „tanulás tanítás” is!

Emberi hitvallás

„Magad vagy az Út!”

Amikor bemutatkozom, akkor a nevemet mondom először és csak utána, ha éppen fontos az adott környezetben, akkor elmondom a HIVATÁSOMat is... Csupa nagy betűvel, de mégis másodsorban. Mert azt gondolom, hogy bármit is csinálunk az életben, az leginkább egy saját személyes fejlődési út velejárója, kísérője és inspirálója... Éppen ezért a legfontosabb feladatomnak az önfejlesztés, küldetés és jövőkép alapú, hiteles élet megteremtését tekintem.

• Ha ezt elérve vagyok a kapcsolataimban, akkor az a másikat szem előtt tartó, de mégsem önmagam csupán feláldozó szövetséget jelent, amelyben az egyik legfontosabb érték a valódi, személyes és támogató jelenlét.

• Ha ezt elérve végzem a segítő, tanácsadó munkámat, akkor lehetőség van a nem szokványos értelemben vett „sikeresség” vagy „hatékonyság” megélésére – ami a kliens számára a hozott nehézség megoldását, számomra pedig a flow-élményt eredményezi.

Azt hiszem, hogy az ezek által keletkezett egyensúly elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú ideig képes legyek hittel, s - ha kell - küzdelemre készen jelen lenni a személyes élet kihívásaiban. S azt hiszem, hogy ugyanezen egyensúly kell ahhoz is, hogy alázattal, kiégés nélkül, folyamatosan fejlődve tudjam végezni a szakmai munkámat...

Az Út számomra mindig is fontos szimbólum volt... Aztán majd egy évtizedes tervezés, rákészülés után, 2015. szeptember 1-én nekivágtam a Camino-nak... 32 nap alatt jutottam el St. Jean Pied de Port-ból Fisterra-ba. Csak egyetlen kép készült: egy másik zarándok csinálta rólam az utolsó kilométerkőnél... Nem a szememmel, hanem a lelkemmel akartam figyelni, és idővel látni. S azt hiszem, hogy sikerült megtapasztalnom azt, amiért mentem... Sokan kérdezik, hogy választ kaptam-e a kérdéseimre? És mindenkinek azt felelem: „Igen... Újabb kérdéseket!” Az egyik legszebb állomáson kaptam egy rövid leírást, amely összefoglalja a Camino legfontosabb tartalmait. Mindegyik velem van most is, de amit igazán belém égetett az a 32 nap: „Boldog vagy vándor, ha rájössz arra, hogy az igazi Camino akkor kezdődik, amikor ez az Út végetér...” Talán ez a szimbólum ölt testet abban a hihetetlenül szép „gesztus”-ban, hogy a 0. kilométerkő nem az út elején, hanem a végén, a - hajdan élt emberek szerinti - világ végén van... Nagyon hosszú időbe telt, amíg igazán visszatértem ebbe a valóságba... Vagy amíg sikerült meglátnom, elhinnem, hogy ez is lehet ugyanaz a 32 napig élt valóság...

Az egész Küldetésemet ideírhatnám, de ez egy dinamikusan változó és igazán személyes iromány. Leírom azokat az értékeket, amelyeket most a legfontosabbnak tartok: Bátorság, Hitelesség, Felelősség, Nyitottság, Tudatosság, Őszinteség, Egyensúly, Kitartás, Fejlődési vágy, Az élet tisztelete. Az életem több, mint az ezek megélésére való törekvés, de az ezek megélésére való törekvés nélkül nem tartanám fontosnak az életem...